A cím a versenyértesítő terepjellemzésének utolsó sorában olvasható, mely viccesen próbált arra utalni, hogy nem tipikus alföldi jellegű lesz a döntő futam. Így is lett!
Az egyéni futamok selejtezője a Kiskunságon megszokott ültetett fenyvesek, ligetes erdők és pár borókás átmenet közt zajlott, ami egészen jól is esett mindenkinek. Azonban a döntőn olyat kaptunk, ami sokszor inkább tájmászás volt a tájfutás helyett. Rengeteg borókás átmenet volt, amit a végén gyorsabb, de ligetes szakaszok követtek, mindezt százszázalék laza homokban.
Csapatunkból négyen jutottak a legjobbak közé és közölünk Hahn Máriusznak sikerült a hetedik helyen zárni. F40-ben Gábor József tizedik, Kiss Gábor pedig tizenegyedik helyen zárt. Aradi Tamásnak most sikerült először A-döntőbe kerülnie, ahol F45-ben huszadikként végzett.
Másnap háromfős csapatok vághattak neki újra a döntő terepének, ezúttal mellőzve a borókás részeket. F125-ben a Kiss Gábor - Aradi Tamás - Gábor József váltó tizedik, N21-ben pedig a Gábor Anita - Kovács Karina - Makovinyi Dorottya összeállítású váltó szintén tizedik helyen zárt. F165-ös váltónk sérülés miatt nem tudta befejezni a versenyt.
Szép volt, PSE! Így tovább!
